Druida apó meglátásai

A kezdő posztban már kifejtettem, hogy kialakult nálam a narancsallergia nevű tünetegyüttes. De vajon mi váltotta ki belőlem ezt? A következőkben erre keresem a választ.

Amikor elkezdtem gondolkozni rajta, legelsőként az az elképesztő demagógia jutott az eszembe, amivel a Fidesz-kormány kábítja az ország népét. Ha belegondolok milyen vastag bőr kell ehhez, azt hiszem a narancsos megmondóemberek versenyezhetnének az orrszarvúval, vagy az elefánttal. A választópolgárokat nem tekintik felelősen gondolkodó, felnőtt embereknek. Épp ellenkezőleg kisgyerekként, vagy szűklátókörű politikai analfabétaként kezelik őket. Akiknek elég a hatásvadász "kurucoskodás", akik meg sem próbálnak a színfalak mögé nézni, akik lelkesen követik és magukévá teszik a Párt és a miniszterelnök egyik pillanatról a másikra megváltozó álláspontját és akik szinte mindent elnéznek egy erős Vezetőnek. Én azt hiszem, hogyha az emberek egy részénél be is jön ez a fajta politizálás, de a többség azért érzi, hogy nincs minden rendjén. Ha valaki csak egy kicsit is ki tud pillantani a kormányhű propaganda öntömjénező mocsarából, akkor látni fogja, hogy a tündérmesének nyoma sincs, hogy semmivel sem élünk jobban, mint két éve. És ezt nem csupán a nemzetközi gazdasági válságnak köszönhetjük, hiszen ha körbenézünk Közép-Kelet Európában, akkor látjuk, hogy egyáltalán nem mi vagyunk az éltanulók. Míg a magyar gazdasági növekedés tavaly 1,7% volt (alig jobb mint az EU 27 átlaga) , addig Lengyelországban, vagy Észtországban 4% fölötti. Hogy érjük így utol Nyugat Európát? Sehogy. Bezzeg a lengyelek.(lásd itt) Ennek fényében elég nevetséges az a mondat, amit Orbán Viktor legújabb levelében ír, hogy "Ma már Európa is elismeri, hogy Magyarország jobban teljesít, mint a legtöbb európai állam."  Naná, persze. Az lehet, hogy a görögöket még übereljük, na de erre legyünk büszkék? 

 De ez még semmi. A kormányzati demagógia zászlóshajója a Nemzeti Konzultáció. Itt már a kérdésfeltevésekből is süt a populizmus. A sugalmazott helyes válaszokon kívül, csak nagy ritkán karikázna mást épeszű ember. Nem véletlenül találta meg a hírcsárda a javítókulcsát. De vajon mire is szolgál pontosan ez a "demokratikus intézmény", lássunk egy konkrét példát. Íme egy kérdés a sok közül:

Elsőként írnék pár dolgot arról, hogy mire fel indítottam ezt a blogot.

Az egyik oka, hogy régóta ki szeretném próbálni az írást. Úgy érzem, ha szorult belém egy kis tehetség, akkor itt az ideje hogy megnyilatkozzon és kibontakozzon. Ha viszont ez mégse lenne így, akkor jobb ha előbb derül ki, mint később, hogy ne pazaroljak fölösleges energiákat a nemlétező képesség kifejlesztésére. Érettebb fejjel a bukás is nagyobb lehetne, most még belefér.

A másik ok, hogy politikai értékrendem nagy kihívásokkal szembesült az utóbbi időben. Nehéz a korábban kialakult képbe beleillesztenem a napi politika kiábrándító valóságát. Én ugyanis jobboldaliként határoznám meg magam és ennek megfelelően 2010-ben a narancsos óriást támogattam csöppnyi szavazatommal. Mára azonban keservesen megbántam ezt. 2 éve még bíztam az egyfajta "szebb jövőben" (nem a Jobbik-félében). Bíztam abban, hogy az elmúlt nyolc év elvtelen és hazug kormányzását és a Nokiás-dobozos országkifosztást felváltja egy jobb korszak, ahol legalább érzi az ember, hogy az országért dolgoznak odafönt, a hatalom csúcsán az öltönyös emberek. Persze voltak kételyeim, mivel Orbán úr leginkább a levegőbe beszélt, ha a konkrét programjáról kérdezték, de igyekeztem legyőzni ezt a választásom helyességét megkérdőjelező sötét árnyékot, sikerrel. Voks leadva, de nyomán a a kiábrándulás hullámaival. A narancs-allergia egyre erősödött bennem és mire feleszméltem, már a másik térfélen éreztem magam. No nem lettem hirtelen lelkes népszava olvasó panelproli. De a korábban kedvelt közéleti személyiségek kezdenek negatív színben feltűnni, például ha Orbán dagályos és atyáskodó stílusával megszólal már görcsbe rándul a gyomrom és ökölbe a kezem. A Magyar Nemzet és a Hírtv többé már nem az elnyomott igazság hangjainak tűnnek, hanem kormányzati propaganda kiszolgálóinak. Hát ez a helyzet. De nem akarok átesni a ló túloldalára. Nekem az arany középút kellene, az érdekeknek megfelelően tálalt és kiforgatott hírekből kihámozott igazság. 
Szóval jó lenne tisztázni ezt a kis értékrend dolgot. És azt mondják, ha kimond, vagy leír valamit az ember, akkor tud igazán szembesülni azzal, hogy mit is gondol ott belül. Hát én most megpróbálom leírni, várva az építő reakciókat és kritikai megjegyzéseket.